Irtzl Károly Pszichológus

“Kedves Uram! Azért fordulok önhöz, mert pár éve megrekedtem egy kicsit. . . .

Én 33 éves nő vagyok, 20 éves koromtól külföldön (Franciaországban) éltem tíz évig a párommal. Teljesen életvitelszerűen.
Teljes életet éltünk ott, a Páromnak jelentős munkái voltak, én is megtaláltam az utam odakinn. Szinte teljesen otthon éreztük magunkat már. Már nem magyarul álmodtam, és nem magyarul gondolkoztam. Oda tettem le az életem alapköveit.
Viszont itthon volt édesanyám és Apám, és Bátyám, akik hiányoztak nekem. Ezért is döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk itthon. Mindent hátrahagyva hazaköltöztünk. Viszont itthon hazaérve borzasztó depresszióba estem, hónapokig csak sírtam. A munkahelyemen már csak azért elszaladtam a toilettre, hogy kisírjam magam pár pillanat alatt…..Rendkívül “hon”vágyam volt vissza Franciaországba. Nem értettem az itthoni mentalitást, nem találtam a helyem, volt, de mégsem volt otthonom…Ezzel szépen lassan megbirkóztam, tudtam időt kell adni magamnak, hisz át kell állni…Viszont már eltelt több mint 2 év, és még mindég visszavágyam van Franciaországba.
Néha álmomban ott vagyok a katedrál melletti kávézóban, ahol régen kávézgattunk a párommal, és elindulok a lakásunk felé, és kegyetlenül sírok álmomban, és azt mondom: Istenem!!! Köszönöm, hogy hazajöhettem.. (mármint vissza Franciaországba)
Szóval a mai napig úgy érzem, teljesen ketté szakadtam. Csodás életet éltem kinn, a saját életem, csodás Embereket ismertem meg, rengeteget tanultam…
Viszont itthon is, itthon vannak a szüleim, a gyökereim, ide születtem…
Hogyan is választhatnék???”

 

Kedves Levélíró!

Ez valóban nehéz dilemma.
Pár évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy megpróbálják, milyen újra Magyarországon élni. Ez a döntés azóta nagyon sok élettapasztalattal tette gazdagabbá Önöket, és ráadásul nem úgy sikerült lelkileg, ahogyan tervezték. A leveléből kiderül, hogy itt az idő, hogy ismét leüljenek a párjával, és megbeszéljék, hogy ezek után, hogyan tovább? Azt javaslom, hogy maradjanak rugalmasak! Csak azért mert két és fél éve visszatelepültek, nem kell mindenképpen az akkori döntésükhöz ragaszkodniuk egy életen át. Nem tudom, hogy a párjának mik az elképzelései, de Franciaország nincs olyan messze, hogy egy ottani fizetésből ne lehetne akár havonta is hazalátogatni. Ez most már egy új helyzet, és fontos, hogy sokat beszélgessenek róla, és ismét közösen hozzák meg a döntést.

Üdvözlettel: 
Irtzl Károly