Irtzl Károly Pszichológus

“Tisztelt Irtzl Károly Úr! Én egy 34 éves nő vagyok . . .

 

A problémám a következő: 6 éve kezdetem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, ahol az első perctől kezdve éreztem, hogy nagyon tetszem egy nálam 10 évvel idősebb férfinek. Nagyon furán viselkedett, állandóan bámult, ott volt ahol én, szóval látszott rajta, hogy bejövök neki. Már utáltam reggelente munkába menni, annyira irritált a közelsége. Messengeren közölte is, hogy belém szeretett. Nem nagyon értettem, hisz a feleségével akkorra várták az első közös gyermeküket, de hát az érzelmeknek nem lehet parancsolni, de gondoltam majd elmúlik. Természetesen, közöltem vele, hogy én nem akarok tőle semmit. Akkor elkezdett még jobban bekattanni…. ami, azóta is tart. Állandóan megjelent ott ahol lakom, a házunk előtt sétál, vagy a kocsijában ül, pedig ő 40km-rel messzebb lakik. Nem szólít meg, nem csinál semmit, csak ott volt, és mai napig van. Kétszer költöztem azóta (nem miatta), de mindig megtalál. Hát persze, hogy megtalál szerintem, többet tud rólam, mint a saját anyukám. De nem csak a házam előtt jelenik meg, hanem mindenhol, ahol megfordulok. kb. 1 évig, dolgoztunk együtt, mert hála kirúgták, de ezzel nem szűntek meg a követések. Például, amikor a jogsimat csináltattam, akkor végig követte a kocsijával az útjaimat. Hihetetlen, de igaz. Száz hasonlóan abszurd helyzetet fel tudnék sorolni. Egyszer a barátnőimmel voltam, a kocsiban dumáltunk, mikor megjelent, mi utána eredtünk, és követtük, nagyon felgyorsított, de egy benzinkútnál megállt, a két barátnőm kiszállt a kocsiból, és kérdőre vonták, hogy mit ólálkodik körülöttem….erre ő letagadta még azt is, hogy ismer. De legalább eltűnt két hónapra. Én akkor küldtem neki egy emailt, amiben közöltem, hogy nevetséges, amit csinál, és inkább törődjön a saját családjával … természetesen nem válaszolt. Most kb. félévig, nem láttam de tegnap ismét megjelent, és követett az autójával. Eddig nem nagyon féltem tőle, de most már kezdek. Van egy levelem tőle, ezt akkor írta mikor kikosaraztam ebben leírja, hogy meg fogom bánni, hogy nem őt választom, idézem:  “úgy fog fájni, hogy égni fog,” írja. Szóval Ön mit javasol? Küldjek neki még egy levelet, v. szóljak a feleségének, vagy fenyegessem a rendőrséggel? .. nem tudom. Ön mit tanácsol, hogyan lehet viselkedni egy ilyen beteg emberrel? Jelenleg egyedüélek, nincs gyermekem, de az sem zavarta, amikor párkapcsolatban éltem.”
 

Kedves Levélíró!

A leveléből úgy tűnik, hogy volt kollégája elméjét – gondolat- és érzelemvilágát – elárasztják az ön irányában feltörő kényszergondolatok és kényszerképzetek, amiket ő nem tud uralni. A titkosítás, a titokban történő események erősítik ezeket a kényszeres folyamatokat, a korlátok között tartásukat pedig a realitás és a közösség ereje segítik elő.
Azt javaslom ezért, hogy mesélje el a történteket minél több embernek. Jó lenne a feleségével is tapintatosan megbeszélni ezt, hogy ő is értse ezt a problémát, és segíteni tudjon Önnek és a férjének abban, hogy legyőzhessék ezeket a kényszerképzeteket, amik összezavarják az életüket. Mondja el mindenkinek, aki közös ismerősük lehet, hogy fél, és kérje a segítségüket. Nagyon hasznos ötleteket, tanácsokat adhatnak Önnek. Minél többen segítenek, és maga mellé állnak, Ön és a valóság annál erősebb lesz. Nagyon fontos azonban, hogy soha ne fenyegesse a volt kollégáját ezekkel a lépésekkel, és semmi egyébbel, mert akkor ő vissza fogja fenyegetni magát, és az indulatok elhatalmasodhatnak. Sőt mindenféle kommunikációtól és levelezéstől tartózkodjon az ő irányában, mert minden közlés csak olaj lehet a tűzre akár pozitív, akár negatív irányban. Szóval, ne mondja meg neki előre, hogy el fogja mondani, ennek és ennek, hanem mondja el annak és annak. Nagyon hasznos, hogy ha ez utólag – nem a maga, hanem mások révén – az ő tudomására jut, mert ez mind a feltárás irányában és a titkos kapcsolat és a titkos vágyak felszámolásának az irányában hat.
A cél az, hogy előbb utóbb a volt kollégája is megértse, hogy a probléma a kényszergondolatok kezelésével van, ebben akar neki mindenki segíteni, és nagyon fontos, hogy előbb-utóbb ebben majd ő is tudjon, akarjon változni és erősödni.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly