Irtzl Károly Pszichológus

“Tisztelt Pszichológus!  Szeretnék tanácsot kérni egy családi ügyben . . .

20 évi házasság után a férjem elhagyott a cége pénzéből egy jelentősebb összeget. Ezt csak apránként, 1,5 év után kezdte elmondani, miközben elkezdtünk építkezni. Emiatt kiderült, hogy kevés a pénz, kölcsönt kellett felvenni, így az anyósomék házára jelzálog került, mi pedig eladtuk a házunkat, és bérházba költöztünk. Így már tudtuk fizetni az adósságokat, de idegesítő volt, főleg nekem, hogy bár jól keresünk, minden pénzünk a tartozásokra megy. A gyerekek sem igazán értették, hogy miért nem tudunk ezt-azt megvenni /15 és 18 éves lányok/. Én előttük mindent titkoltam, még a mai napig is. Ezek után jött a fekete leves, tavaly a férjem, hogy pénzt szerezzen eljátszott a számlánkról több százezer forintot, legutóbb pedig még a ház utáni adóra eltett pénzt is. És persze, még vannak más tartozásai is, amiket eljátszott. Három év alatt teljesen összeomlott az életünk. Úgy élünk, hogy amit ő keres, az mind elmegy a tartozásaira, és az én fizetésemből megy a rezsi, kaja, háztartás, ruházkodás, gyerekek iskolái stb. Vagyis én tartom el a férjemet is. Próbál másodállást szerezni, de ez manapság lehetetlen. Ez az egyik probléma, a másik pedig az, hogy nem tudok benne megbízni, nap mint nap félek, hogy mi fog történni, most pedig már az otthon elrakott pénzt is, elvitte. És mindezt lepleznem kell a gyerekek előtt, nem szeretném, hogy mindezt tudják az apukájukról. Egyébként előtte nagyon szépen, ideális házasságban éltünk, és ő most is nagyon szeret minket, de hát így? Nem tudom, mit tegyek? Tartsam továbbra is el, fizessük a tartozásait, és vállaljam a napi idegességet, hogy még mi várható, vagy a nyugalmam érdekében küldjem el az anyukájához, és fizesse ő a saját tartozásait? A gyerekek szempontjából mi lenne a jobb?, és az én szempontomból? Nagyon várom a válaszát, és elnézést a hosszú levélért, de nincs kinek elmondani a problémámat, mert szégyellem, és ez is nyomaszt.”

 

Kedves Levélíró!

A szenvedélybetegségeket erősíti, ha titokban tartják, a nyílt kommunikáció és a minél nagyobb nyilvánosság pedig gyengíti őket. A leírtakból tehát úgy tűnik, hogy a férje játékszenvedélyét – bár jó szándékból, de Ön is fenntartja azzal, hogy falaz neki a gyerekeik és gondolom mások előtt is. Ezért ha meg szeretne tenni mindent a férje és egyben a család gyógyulása érdekében, akkor azt javaslom, hogy nyíltan beszéljen a gyerekeknek és a család többi tagjának a problémáik okáról – akkor is ha ez természetesen nagyon nehéz. Emellett minden lehetséges eszközzel, akár a külön költözéssel is (végső esetben) igyekezzen megakadályozni, hogy a családi kassza egy része szerencsejáték ipari profittá változzon.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly