Irtzl Károly Pszichológus

“Nem tudok kihez fordulni a problémámmal . . .

ezért fordulok Önhöz Doktor Úr!
éve elváltam, van egy 5 éves kisfiam. 2 és fél éve megismerkedtem a jelenlegi párommal.
De tan
ácstalan vagyok. A kisfiam megszerette a párom és fordítva is. A problémám az, hogy én szeretném ha ideköltözne (saját házban élünk a kisfiammal), mert úgy érzem, én már kinőttem ebből a “járunk”  dologból. És a gyereknek is jobb lenne, ha végre egy család lennénk, nem pedig: este jön hozzánk, reggel megy… A probléma az, hogy a páromnak mindig az rá a válasza: “majd ha jobban keresek”. De ezt már mondja egy éve. Nem értem, miért fontosabb a pénz neki, és szerintem soha nem fogja azt mondani, hogy na most jól keresek, “megengedhetem”. 29 éves, jelenleg a szüleinél él, a Bátyjával egy szobában. Nem tudom az mennyivel jobb. Mivel ő nagyon spórolós, lehet, hogy azért nem költözik, mert azt gondolja, hogy akkor több elmegy ételre?! Tudom, hogy szeret, nem ezzel van a gond. Én már nem merem felhozni ezt a témát, nem akarok erőszakosnak tűnni, türelmesen várok, de ugyanakkor nagyon bánt a dolog. Ön, mint kívülálló, mit tanácsol, mit tehetnék?”

 

Kedves Levélíró!
Úgy tűnik, hogy a párja még nincs készen arra, hogy egyik családból a másikba költözzön. Talán az anyagi háttértől vár egy megnyugtató támaszt azokkal az érzelmi bizonytalanságokkal és esetleges szorongásokkal szemben, amikkel egy ilyen folyamat szükségszerűen együtt járna a számára. Azt javaslom, hogy ne erőltesse a dolgot. Hagyja, hogy a párja rátaláljon a saját életritmusára, amiben biztonságban érzi magát. A biztonságérzet ugyanis nagyon lényeges alkotóeleme a harmonikus párkapcsolatnak.

Üdvözlettel,
Irtzl Károly