Télen az élővilág erői visszavonulót fújnak. Az élőlények működése lelassul, sok esetben ledermed. Ennek általános okai a hideg, a táplálék összetételének a megváltozása, a fény és vitaminhiány. Valamilyen mértékben még az ember is része az élővilágnak, ezért a fenti tényezők bizonyos mértékben ránk is hatnak.
A pszichiáterek és a gyógyszergyártó cégek marketing szakemberei jól ismerik a szezonális depresszió jelenségét, és felkészülten várják azokat a kedvetlen, lehangolt, megfáradt embereket, akik ebben az időszakban életüket kilátástalannak, értelmetlennek látják, és nem érzik magukban az erőt, hogy megbirkózzanak a mindennapi feladatokkal. Novembertől kezdődően a klinikákon és az ideggondozókban egyre több ember kapja meg a depresszió valamelyik típusának diagnózisát. A rendelőket kedvetlenség, nyomott hangulat miatt segítségért felkeresők hulláma a tél folyamán tetőzik. Ennek egyik fő oka az, hogy az embernek az a része, amelyik már nem része az élővilágnak télen is töretlen lendületet és életkedvet vár el önmagától, és nem hajlandó semennyire sem visszavonulót fújni.
Hangulatunk külső és belső feltételek függvényében alakul ki, és pusztán az akaratunkkal csak ideig-óráig tudjuk azt megváltoztatni. A változás tartósságának — ebben az esetben — a koncentrációs képességünk szab határt. Amikor figyelmünk másra terelődik, ismét ránk ülhetnek azok az érzelmek és gondolatok, amiket el akartunk hessegetni magunktól. Tartós változást azonban akkor tudunk csak elérni, ha felismerjük, hogy milyen feltételektől függ a tudatállapotunk, és utána valamilyen mértékben képesek vagyunk változtatni ezeken az okokon.
Vajon mik a téli depresszió előfordulásának gyakori okai? Az egyik ok egyszerűen az lehet, hogy a hidegebb hónapokban a szervezetünk több energiát használ fel, és emellett folyamatosan felemészti vitamin és nyomelem tartalékait. Az ebből fakadó hiány a fáradtság és a levertség élményét okozza. Ez a folyamat felerősödik a meghűlés és a testünk nyirokrendszerének bizonyos pontjain makacsul megtelepedő baktériumtenyészetek esetén. A test átmeneti elgyengülése önmagában kevés lenne a depresszióhoz, de testi érzéseink és érzelmeink együttesen eredményezhetik azt az életérzést, amit levert, nyomott, kedvetlen hangulatnak nevezünk. A tudatos táplálkozás, a megfelelő minőségű folyadék és vitaminbevitel ezért már önmagában is jelentősen hozzájárulhat általános közérzetünk javulásához.
Ebben az időszakban fokozott mértékben szükségünk van olyan hosszabb, nyugodtabb periódusokra, amikor feltöltődhetünk. Az idegrendszer regenerálódásában a téli sportok, a környezetváltozás és a napfény is segítenek. Az általában stresszes, idegileg fárasztó életmódot élő emberek számára a fizikai aktivitás és az utána következő pihenés gyógyító hatású lehet. Fontos azonban, hogy az aktív sportolást nyugodt pihenés is kövesse.
A tél azonban nem csak a testünkön keresztül, gyakorol hatást a lelki életünkre, hanem közvetlenül is befolyásolja hangulatainkat és gondolatvilágunkat. A téli hideg és borús időszakok, a „hosszú téli esték”, a napfényes órák számának csökkenése abba az irányba terelnek bennünket, hogy elmélyüljünk önmagunkban, elcsendesedjünk, befelé nézzünk. Elgondolkodjunk önmagunkról és azokról a szövevényes kapcsolatokról, amik köztünk és a hozzánk közelállók között kialakultak. Előtérbe kerülnek azok a gondolatok, amik a meghitt, bensőséges együttlétekkel, vagy azok hiányával; a magánnyal kapcsolatosak. Ebben az időszakban hajlamosabbak vagyunk arra, hogy biztonságot és támaszt keressünk a közvetlen környezetünkben élők között. Ezek a tendenciák átmenetileg akadályozhatják önállóságunk és ambícióink kibontakozását, és azt eredményezhetik, hogy reggelente kisebb lelkesedéssel vágunk bele új terveink megvalósításába. A lelki életünkben és kapcsolatainkban jelen lévő feldolgozatlan feszültségek, „görcsök” esetén ezt a természetes befelé fordulást nyomasztónak éljük meg. Ha ezt az állapotot nem tudjuk elfogadni, és megijedünk tőle, akkor lehetséges, hogy elindul egy tudattalan menekülési folyamat: Telezsúfoljuk az életünket elintéznivaló feladatokkal, állandóan igyekszünk lekötni magunkat valamivel, keressük az izgalmakat, amik feledtetik velünk az ürességet. Ez a menekülés azért tudattalan, mert nem tudjuk azt sem, hogy megijedtünk valamitől, és azt sem, hogy menekülünk. Nem éljük át azokat az érzelmeket, amikkel nem tudunk mit kezdeni, hanem reflexszerűen elhárítjuk őket, és a helyükben, csak az üresség nyomasztó érzése marad. Nem is vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk azok, akik gondokat csinálunk saját magunknak, hanem azt tapasztaljuk, hogy rajtunk kívül álló okok miatt rengeteg tennivalónk van. Egy idő után ez nagyon fárasztó lesz, ezért természetes, hogy elmegy tőle a kedvünk, és egyre fásultabbak leszünk. Ettől a kedvetlenségtől még jobban megijedhetünk, és elkezdhetjük betegnek érezni magunkat.
A depresszió azon a ponton kezdődik el, amikor úgy akarunk megküzdeni a levertség érzelmeivel, a nyomasztó gondokkal és gondolatokkal, hogy megpróbáljuk elnyomni őket. Ilyenkor megpróbálunk jó hangulatot erőltetni magunkra, és amikor ezzel felsülünk, nagyon nyomorultul tudjuk érezni magunkat. Azt gondoljuk, hogy elrontottunk valamit, bennünk van a hiba. Végső kétségbeesésünkben elmegyünk a pszichiáterhez, aki lehet, hogy megerősít bennünket abban, hogy az agyunkban lezajló hibás kémiai reakciók áldozatai lettünk, és felírja a hangulatjavító gyógyszert, amivel reményeink szerint visszakaphatjuk töretlen lendületünket és munkabírásunkat.
A pszichoterápia nélkül alkalmazott hangulatjavítók és szorongásoldók valójában olyan kis adagokban alkalmazott kábítószerek, melyek szőnyeg alá söprik azokat a problémákat, amiket nem tudunk megoldani. Átmenetileg javíthatnak a közérzetünkön, de tulajdonképpen csak abban segítenek, hogy ne kelljen szembenéznünk valódi önmagunkkal. Segítenek fenntartani egy borulékony látszatvalóságot. Érzelmeket elnyomó vagy átalakító gyógyszereket csak pszichoterápia alkalmazása mellett volna szabad felírni, és beszedni, mivel anélkül nem gyógyítanak, csak elnyomják azokat a tüneteket, amik a lelki élet problémáit jelzik. A tünetek mindig kifejeznek valamit azokból az elnyomott szükségletekből, amikről nem akarunk tudni. Ezért ezek elnyomása csak megerősíti a személyiségnek azon működéseit, amik a lelki problémákat tudattalanná teszik, és ezáltal elmélyítik.
Ha úgy akarunk változtatni a hangulaton, hogy nem akarjuk feltárni annak az okát, akkor az olyan mintha egy gyulladás vagy fertőzés esetén abban hinnénk, hogy elég a lázat csillapítani, egyébként pedig, minden mehet tovább, ugyanúgy mintha egészségesek lennénk. A pszichoterápiával egyidejűleg szedett hangulatjavító, vagy nyugtató azonban ugyanúgy elősegítheti a gyógyulást, mint a gyulladás kezelése mellett bevett lázcsillapító. Kifejezetten segíthet abban, hogy az embernek legyen kedve és bátorsága szembenézni azokkal a gondolatokkal és érzésekkel, amik egy pszichoterápia során előkerülnek.
A mély beszélgetések és az átgondolás segít a téli időszakban jelentkező levert hangulat kezelésében. Ha ez nem elég, forduljunk szakemberhez, de hangulatjavítót csak akkor szedjünk, ha mellette egy pszichoterápiás folyamat mellett is el tudjuk kötelezni magunkat!