Úgy 4 éve észrevettem, hogy sehogy sem sikerül 3 hónaposnál hosszabb kapcsolatot kialakítsak senkivel. Legtöbbször én jöttem rá, hogy a választott nem hozzám való, viszont legutóbb nagyon beleszerettem egy srácba, de most ő hagyott el. A legnagyobb baj az számomra, hogy nagyon vágyok egy harmonikus párkapcsolatba, és hibásnak érzem magam, amiért nem jön össze, de nem tudom, mit rontok el. Mindenki azt tanácsolja, majd eljön az én párom is, addig is élvezzem, hogy szingli vagyok! De azt hogy kell? Magányosnak érzem magam, nem tölti ki semmi az érzett hiányt. Szeretnék találni valamit, ami leköt, amit szeretek, de nem tudom, hogyan csináljam. Csak élem a hétköznapokat, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Munka után otthon nassolok, és TV-t nézek. Ami nem jó, mert csak egyre elégedetlenebb vagyok magammal, és feljöttek a +kg-ok is.”
Kedves Levélíró!
Sok oka lehet annak, hogy az eddigi kapcsolatai hosszú távon nem működtek. Például tudattalanul működő családi mintázatok, elsietett választások, vagy túlzott elvárások a partner vagy a kapcsolat irányában. Ha párkapcsolat nélkül nem tud mit kezdeni magával, és ennek megoldását a partnerétől varja, ez például egy olyan igény lehet, ami miatt túlzottan rá lehet utalva a partnerére, és ez könnyen okozhat olyan kölcsönös csalódásokat, amik az újdonság varázsának az elmúltával elronthatják a kapcsolatokat.
Azt javaslom ezért, hogy kísérletezzen vele, hogy hogyan tudja jól érezni magát! Megtálalni azokat a programokat, amik egy párkapcsolat nélkül is értelmessé, érdekessé teszik az életét, és azokat a barátokat, akikkel érdemes együtt lenni, beszélgetni, sportolni, táncolni. Ha munka után minden estéjét magányos tévézéssel és nassolással tölti, az valóban semmiképpen sem megoldás erre a nehézségre. A társaságilag nyitottabb és aktívabb életmód segít abban is, hogy olyan párt találjon magának, akivel sok tekintetben hasonló az érdeklődési körük. Azt azonban nem szabad elvárni, hogy a barátjával mindenben passzoljanak egymáshoz, mert ez szintén csalódásokhoz és kiábrándultsághoz vezethet. Az „összeillés” véleményem szerint inkább egy „összecsiszolódási” folyamat eredménye, ami szorosan kapcsolódik a személyiség fejlődéséhez, változásához is.
Az önismeret fejlesztése és a pszichoterápia is sokat segíthet abban, hogy túl tudjon jutni ezen az elakadáson.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly