Irtzl Károly Pszichológus

“Tisztelt Irtzl Károly! 22 éves fiú vagyok . . .

A problémám pedig az Édesapámmal lenne. Rajta kívül még Édesanyám és apai Nagymamám él velünk. Mostanában egyre többször vannak nálunk elég durva családi veszekedések, amit mindig Édesapám kezdeményez. A durva alatt azt értem, hogy Édesanyámat többbször megütötte már, egyszer az autóban is, aminek eredményeképpen majdnem balesetet szenvedtünk. Ilyen veszekedésekre kb. félévente kerül sor, és eddig 3-4 alkalommal ütötte meg. Az egész akkor kezdődött, amikor Édesapám rokkantnyugdíjas lett kb. 15 éve. Azóta Édesanyám tartja el a családot. Én 1,5 éve dolgozom, és próbálom ezeket a dolgokat a lehető legjobban “kezelni”. A veszekedések alkalmával Édesapám mindig azt hangoztatja, hogy őt az egész rokonság utálja, ami persze nem igaz a történtek ellenére sem. Próbáltam egyszer beszélni vele négyszemközt, de nem sok eredménnyel. Azt mondta, hogy a rokonság engem is utál, mindig kibeszélnek stb. Megpróbált ellenük hangolni. Alkoholos állapota, bár nem sűrűn iszik, tovább fokozza az egészet. Egyszer elköltöztem otthonról 2 hétre, utána pedig unokatestvéremnél laktam egy éven keresztül, csak hétvégén voltam otthon. Édesanyám nem akar tőle elválni, én pedig egyre nehezebben viselem az otthoni dolgokat. Édesapám mindig azt csinálja, amit Nagymamám mond neki, teljesen a hatása alatt van. Egyre csak fokozódik bennem a harag iránta, és az utóbbi időben sokszor veszekedtem vele én is. Mindig azzal fenyegetőzik, hogy megöl minket, és öngyilkos lesz. Kérem, adjon tanácsot, mitévő legyek ebben a helyzetben?”

 

Kedves Levélíró!
Ez egy valóban nagyon nehéz, konfliktusokkal terhelt családi légkör. Azt javaslom mégis, hogy próbálja meg elfogadni a szüleit olyannak, amilyenek, és ne akarja megváltoztatni az életüket. Többet tud majd segíteni nekik, ha függetlenedik anyagilag, elköltözik, és a saját (magán)életét kezdi élni. Lehet, hogy úgy érzi, hogy „otthon” szükségük van magára, de valószínűbbnek tartom, hogy a velük élése csak bonyolultabbá és még feszültebbé teszi ezt a nehéz helyzetet, amiben a szüleinek kell tisztábban látniuk.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly